Merész dolog ilyen címmel kezdeni? Talán… Sajnos a humornak ez a válfaja, nevezetesen a szóvicc, nem örvend osztatlan népszerűségnek. Egyesek imádják és folyamatosan szaporítják, míg mások nem annyira, sőt kifejezetten utálják a műfajt. Elég csak az …És megint dühbe jövünk című klasszikus Bud Spencer–Terence Hill-filmre gondolnunk, amelyben szőke főhősünk a pókerasztalnál ülve és almát falva nyögi be a következőt: „Mindennap egy alma, s a doktor al ma.” Persze nem lopta be magát a rosszfiúk szívébeJ. Sokan nyilatkoztak már lenézőleg a szóviccekről, holott olyan nevezetes írók is éltek vele, mint Shakespeare, John Donne, James Joyce, Alexander Pope. Egy eléggé ismert példa Shakespeare III. Richárdjából: „Now is the winter of our discontent made glorious summer by this son of York". Itt a szerző a son és a sun szavak hasonló hangzására épít.
De mi a baj a szóviccekkel? Elhangzásuk/olvasásuk többnyire az: „ez fájt” vagy „ööhhh” reakciókat váltja ki az egyszerű halandóból, de néha még a megrögzött szóviccelőkből is. Mindez valószínűsíthetően azért történik, mert az agynak külön erőfeszítést kell tennie, hogy dekódolja a poénokat. A szóviccek megértési mechanizmusa eltér a hagyományos szituációs és szemantikai viccekétől. Az ún. szemantikai vicceknél a bal és a jobb halántéklebeny aktiválódik. A jobb oldalit akkor használjuk, amikor a szó nem elsődleges, nem kézenfekvő jelentését keressük. Nézzünk egy példát: „Milyen fogamzásgátlót használnak a programozók? A személyiségüket." Miután rájöttünk, hogy a személyiség nem tabletta, óvszer vagy valami hasonló, megkeressük a releváns értelmezést, de nem kell fenntartanunk egyforma intenzitású aktivitást mindkét lebenyben A fonológiai vicceknél (szóviccek) a bal frontális lebeny is aktívabb, ez a terület pedig a beszédhangok felismerésében játszik szerepet. A szóvicceknél mind a jobb, mind a bal agyfélteke szemantikai területeinek egyidejű aktivitása szükséges és fenn is kell tartani, mert a szó/kifejezés mindkét jelentése szükséges a megértéshez (pl. „Hogy hívják azt a ragadozót, amely bűnözőket eszik? Gonosztevő.”). Ez a fokozottabb erőfeszítés okozhatja az „ez fájt” érzést. Bár nem bizonyított, de valószínű, hogy azok az igazán profi szóvicckészítők, akik jobban tudják egyszerre aktivizálni a kérdéses agyterületeiket.
Igen gyakori a tulajdonnevekkel való játszadozás is, ahogy az első példa mutatja („Emlékeztek arra a nyárra, amikor Süsü oktatta a gyerekeket jó modorra a Combinón? Nos, akkoriban gondolkoztam el azon, hogy vajon hol szállhat föl ez a jámbor egyfejű a villamosra, mígnem rájöttem, hogy nyilván a Meselényi utcánál.”). Ilyenkor többnyire a tulajdonnév egyik elemét helyettesítik egy homofon vagy hasonló hangzású szóval. Még egy példa: „Ki az a férfi, aki a gimnázium 3. d osztályából indulva híres zenész lett? D-s László.”
A szóviccek egyik típusának fő jellemzője, hogy bilingvisek, vagyis két nyelv között működnek. Például: „Mi a pontos erdészeti szaknyelvi neve a harkályok sereges kopácsolása által az erdőben bekövetkezett értékcsökkenésnek (ami aztán az erdészeket heves káromkodásra készteti)? Madárfakár” vagy „Ha a földmozgás az földrengés, akkor a kövér ember mozgása az fetrengés!” Az utóbbi érdekessége, hogy az idegen szó (fat) és a magyar (rengés) együttesen adja ki a csattanót, ellentétben az előzővel, amelyben mindkét elemnek magyar szavak feleltek meg.
Az egész helyzet bonyolódik, ha a képvicceket is nagyító alá helyezzük. Megoldásuk egy szóvicc, de a képi információk dekódolásán keresztül jutunk el hozzá. Ezeknél találós kérdés vagy bevezető szöveg alkotása elég nehéz lenne, maga a kép a találós kérdés. Vegyük szemügyre a következő gyöngyszemet:
Megoldás: Agy király Katón át.
Vagy itt egy másik:
A megoldás természetesen: Heringway.
Hogyan hívják angolul a pápát?
Bye-bye.
Ajánlott bejegyzések: