2008.09.15. 21:24 alva

A nyelv meg a só

Egyszer volt, hol nem volt, túl a hegyen, túl a völgyön egy messzi távoli földön élt egy király s annak három szép fia és három szép leánya. A király mindennél jobban szerette gyermekeit, de mindenkitől elvárta országában, hogy olyan munkát végezzen, amely birodalma fejlődését segíti, ez alól a gyermekei sem lehettek kivételek. Egy napon a bölcs király elérkezettnek látta az időt, hogy megkérdezze gyermekeit, milyen szakmát választanak maguknak. A legidősebb fiú kezdte a feleletet:

        Én, apámuram, kőműves leszek.

        Én pedig varrónő szeretnék lenni ­– tette hozzá a legidősebb lány.

        Jól van, jól van nagyon helyes – mondta a király.

Majd a középső fiúhoz fordult, aki ezt válaszolta:

        Villamosmérnök leszek, királyapám!

        Hm.

A középső lány csak halkan merte megjegyezni:

        Azt hiszem, közgazdász leszek.

        Mindketten nagyon fontos szakmát választottatok – válaszolta a király és büszkén mosolygott rájuk. – Hát te legkisebb fiam, mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?

        Kutatni fogok, felfedezem az egész világot! Fizikus akarok lenni! – válaszolta a már kamaszodó gyermek.

        Bölcsen választottál, mert a fejlődés első lépcsőfoka mindig az új ismeret megszerzése.

        És te legkisebb leányom, mondd el édesapádnak, mi lesz belőled, majd tíz év múlva?

        Nyelvész szeretnék lenni.

        Micsoda?! Nyelvész?! Honnan vette ezt a sültbolondságot?

        Én csak…

        Ilyen haszontalan dolgot még életemben nem hallottam!

        Új ismereteket lehetne…

        Ugyan mi szükségünk lenne rá!

Nagy éktelen haragjában a király szeretett lányát bezáratta a kastély ódon tornyába, és azt a parancsot adta az őröknek, hogy ki ne engedjék onnan, amíg jobb belátásra nem tér. A királylány azóta is ott van a toronyban.

 …de szerencsére időközben feltalálták az internetet.

 

2 komment