2008.10.06. 23:59 Hartree-Fock Cares

Kis zöld emberkék, szevasztok!

Amikor Alva világmegváltó terveitől, no meg talán némi bortól megrészegülten saját elhatározásomból arra vállalkoztam, hogy okleveles asztrofizikusként egy nyelvészeti tárgyú blogra is fogok írogatni, nem igazán gondoltam bele, hogy mit is jelent ez tulajdonképpen. Amint közeledett a beígért publikálási határidő, úgy szaporodtak az idiótábbnál idiótább ötletek képzeletbeli jegyzetfüzetemben, ám most ütött az órám, valamit írni kell. Ennek a valaminek pedig nyilván köze kell legyen a nyelvészethez, vagy legalábbis annak valamely határterületéhez. 

 

Kínomban már épp elkezdtem volna mélyre szántó elemzést írni a fizikus-szlengről, amikor váratlanul megmentette ettől a nyájas olvasóközönséget egy bevillanó emlék egy előadásról, amit Glasgowban, a Nemzetközi Űrkutatási Kongresszuson hallottam a múlt héten. Kiállt a katedrára egy torzonborz nagyszakállú muksó, aki valószínűleg a ’68-as woodstocki popfesztivál óta nem cserélt pólót, és ebből a nagy szőrcsomóból valami ilyesféle szűrődött ki: „Mumm-mumm-mumm-mumm-univerzálék-mumm-mumm-mumm-szocio-lingvisztikai-mumm-mumm-mumm…”  Ekkor azonnal fölkaptam a fejem, és elkezdtem figyelni. A téma pedig, mint kiderült, nem más volt, mint a SETI.


 

 

A SETI (Search for ExtraTerrestrial Intelligence – Kutatás Földön Kívüli Intelligencia Után) egy tisztességes tudományág neve, és gyorsan megjegyzem, hogy az ufó-hisztériához semmi köze. Jelenleg több tucat különböző SETI-program létezik a világon, melyek keretében többnyire hatalmas parabola-antennákkal pásztázzák az égboltot földön kívüli technikai civilizációk rádióadásai után kutatva. Az alapötlet a következő: semmi okunk feltételezni, hogy akár csak a saját kis icipici Galaxisunkban (a Tejútrendszerben) lévő mintegy ezermilliárd csillagból egyedül csak egy teljesen átlagos sárga törpe (a Nap) körül keringő egyik bolygón jutott el a fejlődés addig, hogy:

  1. élet jöjjön létre, majd
  2. értelmes élet (civilizáció) alakuljon ki, és az idővel
  3. technikai (űrbéli kommunikációra képes) civilizációvá fejlődjön

Az első szakasz – az élet megjelenése – úgy tűnik, akár meglehetősen általános is lehet. 1996-ban évmilliókkal ezelőtt élt egysejtűek lenyomatait találták meg egy Marsról származó kőzetben, és emellett ismerünk még egy-két olyan helyet a Naprendszerben, ahol elvileg minden lehetőség adva van, vagy volt ahhoz, hogy primitív élet alakuljon ki, ami persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy így is történt. A második két pont valószínűségéről azonban még ennyit sem tudunk, csupáncsak azt, hogy nem lehetetlen, hiszen legalábbis mi itt vagyunk, létezünk, gondolkodunk, rádiózunk.

 

Hogy lesz ebből nyelvészet? Nos, a SETI egy radikálisabb válfaja a METI (Messaging to ExtraTerrestrial Intelligance), vagy régebbi, optimistább nevén CETI (Communication with…) nem éri be hallgatózással, hanem időről időre különböző „kozmikus palackpostákat”, rádióüzeneteket bocsát útjára a remélhetőleg békés célú, becsületes megtalálók felé. És ez már egészen olyan, mint valamiféle kommunikáció, hiszen van itten közlő, üzenet és egy megfelelőnek tűnő információs csatorna. Egy „apróság” hibádzik csupán: a befogadóról az égadta világon semmit nem tudunk, még azt sem, hogy létezik-e. Nem tudjuk, milyen ismeretei vannak, és mi bennünk a közös. Hiányzik a közös kódrendszer és a közös kontextus; hogyan is lehetne például valamiféle metánóceánban lebegő polipszerű izékkel elbeszélgetni a budapesti időjárásról? Szóval ahhoz, hogy üzeneteket fogalmazzunk meg, először is meg kell találnunk azokat az „univerzálékat”, melyeket valószínűleg minden olyan értelmes lény ismer, aki eljutott arra a szintre, hogy rádióvevőjével fogja az adást. Majd ki kell alakítanunk ezek segítségével egy nyelvet, és végül felküldeni egy logikusan megszerkesztett „nyelvtankönyvet”, vagy „szótárt”. Egy kicsit úgy kell viselkednünk, ahogy Szilárd Leó (akit talán nem hiába hittek „marslakónak” amerikai kortársai) javasolta a neki magyarázóknak: „Tételezzen fel szinte nulla előismeretet, és szinte végtelen intelligenciát!”

 

A közös, egyetemes ismeretanyag pedig nem igazán lehet más, mint azok a matematikai, fizikai és kémiai törvényszerűségek, melyek mindenhol érvényesek. Rájött erre már bőven a CETI-korszak előtt Gauss (1777-1855) is, aki azt javasolta, hogy a marsbéli csillagászok – akik létezését akkoriban biztosra vették – figyelmét azzal lehetne felhívni arra, hogy értelmesek vagyunk, hogy ha a szibériai tajgára több tízezer kilométernyi sötét erdősávokat ültetnénk, melyek a Pithagorasz-tételt formáznák. Vicces, de persze, ez még nem kommunikáció.

 

Ezt akarta Gauss Szibériára "írni".

 

Egy igazi kozmikus mesterséges nyelv megalkotására az első komolyabb kísérletet Hans Fruedenthal holland matematikus tette 1960-ban, a nyelv neve pedig Lincos (lingua cosmica) lett. Mielőtt bármiféle komolyabb üzengetésbe kezdünk, a korabeli terv szerint fel kellene küldeni a Lincos „szótárat”, amelynek első fejezete egyszerű bináris jelsorozatokkal megtanítaná a természetes számokhoz és a négy alapművelethez szükséges alapfogalmakat. Az egyenlőség, az összehasonlítás, a változó és az állandó fogalmát szintén példákon keresztül vezetné be, majd ezek után eljutna a matematikai logika és a halmazelmélet fogalmaihoz. A szótár második fejezete már ennek segítségével értelmezné az idő fogalmát, az időtartammérést, az egyes időpontokra és a múltbeli és jövőbeli eseményekre történő hivatkozást. A harmadik, legkomplexebb fejezet pedig a viselkedés, és az egyének közti párbeszéd leírásához szükséges fogalmakat tanítaná meg. Példák mutatnák be, hogy különböző szereplők hogyan mutatkoznak be egymásnak, hogyan tesznek föl kérdéseket, hogyan helytelenítenek valamit, hogyan idéznek másoktól, hogyan fejezik ki, ha tudnak, akarnak vagy megígérnek valamit, vagy játszanak. Mindezzel már lehetővé válna, hogy a negyedik fejezet olyan fogalmakat vezessen be, melyek a tömeggel, a térrel és a mozgással kapcsolatosak. Végül az utolsó fejezetben már az emberi lények és a Naprendszer fizikai tulajdonságainak elmesélése is lehetővé válik.

 

Fruedenthal bácsi

 

Az alábbi példa azt a tanítási folyamatot mutatja be (valahonnan a 3. fejezetből), amikor a jó (megfelelő) és rossz (nem megfelelő) fogalmakat vezeti be a szótár, a már megtanított alapműveletek és kérdések segítségével. Azt, hogy a és rossz (Ben és Mal) függvények miben különböznek az igaz és hamis (Ver és Fal) korábban bevezetett függvényektől, a *-gal jelölt két sor mutatja. A 10/4 ugyanis igaz válasz a kérdésre (azaz Ver), de nem megfelelő (Ben), mert nem a tört legegyszerűbb alakja, ezért a Ha nevű beszélő nem fogadja el.

 

Ha Inq Hb ?x 2x=5                  Ha mondja Hb-nek: Mi  x, ha 2x = 5?

Hb Inq Ha 5/2                        Hb mondja Ha-nak: 5/2.  

Ha Inq Hb Ben                        Ha mondja Hb-nek: Jó.

Ha Inq Hb ?x 4x=10                 Ha mondja Hb-nek: Mi x, ha 4x=10?

Hb Inq Ha 10/4                      Hb mondja Ha-nak: 10/4 *

Ha Inq Hb Mal                        Ha mondja Hb-nek: Rossz. *

Hb Inq Ha 1/4                        Hb mondja Ha-nak: 1/4.

Ha Inq Hb Mal                        Ha mondja Hb-nek: Rossz.

Hb Inq Ha 5/2                        Hb mondja Ha-nak: 5/2.

Ha Inq Hb Ben                        Ha mondja Hb-nek: Jó.

 

A Lincos nagyon hasznos kiinduló pontnak bizonyult a kozmikus nyelvtervezés szempontjából, ám ebben a formában sohasem használták valódi üzenetküldésre. Ehelyett az első, valóban nagy teljesítménnyel a világ legnagyobb rádiótávcsövéről kisugárzott 1974-es arecibói üzenet így „szólt”:

 

0000001010101000000000000101000001010000000100100010001000100101100101010 1010101010100100100000000000000000000000000000000000001100000000000000000 0011010000000000000000000110100000000000000000010101000000000000000000111 1100000000000000000000000000000000110000111000110000110001000000000000011 0010000110100011000110000110101111101111101111101111100000000000000000000 0000001000000000000000001000000000000000000000000000010000000000000000011 1111000000000000011111000000000000000000000001100001100001110001100010000 0001000000000100001101000011000111001101011111011111011111011111000000000 0000000000000000010000001100000000010000000000011000000000000000100000110 0000000001111110000011000000111110000000000110000000000000100000000100000 0001000001000000110000000100000001100001100000010000000000110001000011000 0000000000001100110000000000000110001000011000000000110000110000001000000 0100000010000000010000010000000110000000010001000000001100000000100010000 0000010000000100000100000001000000010000000100000000000011000000000110000 0000110000000001000111010110000000000010000000100000000000000100000111110 0000000000010000101110100101101100000010011100100111111101110000111000001 1011100000000010100000111011001000000101000001111110010000001010000011000 0001000001101100000000000000000000000000000000000111000001000000000000001 1101010001010101010100111000000000101010100000000000000001010000000000000 0111110000000000000000111111111000000000000111000000011100000000011000000 0000011000000011010000000001011000001100110000000110011000010001010000010 1000100001000100100010010001000000001000101000100000000000010000100001000 0000000001000000000100000000000000100101000000000001111001111101001111000

 

What the f*ck? – Kérdezhetnénk teljes joggal, és valószínűleg ez lesz a kis zöld emberkék első gondolata is, amikor 25000 év múlva az üzenet eléri az M13 jelű gömbszerű csillaghalmazt, amely felé jelenleg fénysebességgel száguld. Ám az első sokk után végtelen intelligenciájuknak köszönhetően azonnal rájönnek, hogy az üzenet pontosan 1679 bitből áll, amely érték arról nevezetes, hogy két prímszám, konkrétan 23 és 73 szorzata, és ezeken, meg persze önmagán és az 1-en kívül más osztója nincs is. Ez pedig szinte azért kiált, hogy a biteket rendezzük be egy 23x73-as táblázatba! És ha a nullákat feketén hagyjuk, az 1-eseket pedig világosan, íme az eredmény:

 

 

 

„Hát, ez így nem nagyon mond nekünk semmit, nade ne feledkezzünk meg arról, hogy a szorzás kommutatív!” gondolják majd a zöldek, és usgyi, átrendezik az üzenetet 73x23-as táblázatba:

 

 

Mindjárt más! Ez pedig nem más, mint az emberiség kozmikus névjegykártyája, amin először bevezetjük a bináris számábrázolást, majd a DNS-t alkotó atomok rendszámait, majd a DNS nukleotidjeit, majd a kettős hélix szerkezetét. Végül azt is elmeséljük (az adás hullámhosszában, mint hosszegységben kifejezve), hogy átlagosan milyen magas egy ember, és még rövid ízelítőt is adunk a Naprendszer bolygóinak helyzetéről és a rádiótávcső alakjáról.

 

Természetesen a SETI és METI-kutatók az Arecibo óta eltelt 34 évben sem tétlenkedtek, de egy modernebb, potenciálisan egyszerűbb és érthetőbb kozmikus nyelv kidolgozása még mindig várat magára! Úgyhogy várjuk az ötleteket! Ha valakinek eszébe jut valami forradalmi elgondolás, el tudjuk intézni, hogy egy rádiótávcső kisugározza. Hajrá! (Nem vicc.)

 

 

13 komment

Címkék: seti meti univerzális nyelv