2009.04.07. 18:01 Menchi

A kacsa igaz mélysége

Lassan már nem telik el úgy nap, hogy ne találkoznánk(feltehetőleg) kínai jelekkel ruhákon, a menünkben, esetleg egy napbarnította popsi fölötti tetoválás képében. Óriási divatja van újabban a távolkeleti kultúrának a fing-suitól a japán rajzfilmeken át a csiricsáré cicamicatáskákig. Egyszer már olvashattatok itt a japán ábécéről csaknem minden részletében, most egy kicsit más vizekre evezünk, azonban a Hello Kitty-s, rózsaszín rágógumicsónakot most sem hagyjuk el.

 

 

Ezúttal a japán írásjegyek kialakulásával ismerkedhetünk meg. Ugye, mint rendszeres blogolvasók, azt már tudjátok, hogy a japánok négyféle ABC-t használnak (nem számítva persze az oroszul, görögül, netán tibetiül író honfitársaikat, de ezt majd máskor). Ezek a kínai eredetű írásjegyek: a kandzsik, a két saját fejlesztésű ábécé: a hiragana és a katakana, és a latin betűk. Ami a számokat illeti, megtalálhatjuk náluk mind az arab, mind a japán számjegyeket. Általánosságban elmondható, hogy az előbbieket a vízszintes írásmódban alkalmazzák, az utóbbiakat pedig a függőlegesben.

A kínai írásjegyek, ki hitte volna, Kínából vándoroltak át Japánba valamikor a Kr. u. V. század környékén. A hatalmát kiterjeszteni vágyó Han-dinasztia a hozzá képest apró szigetvilágra is szemet vetett, óhaja a Wa-ország (kezdeti japán állam) feletti fennhatóság volt. Na, azért őket sem kellett félteni, mert bár "csőstül" érkeztek az akkori fővárosba a kínai követek, a japán politikusok, noha írástudatlanok, már akkor is ravaszak voltak. A követeket, akik mellesleg Kína befolyását növelendő a buddhizmust voltak hivatottak elterjeszteni, hét lakat alatt tartották a palotákban. A hittérítést megtiltották, ellenben megkaparintották a központosított állam kialakításához nélkülözhetetlen írástudást.

A japán papoknak szintén tilos volt a nép közé menniük, így hát minden idejüket az ájtatosságnak és a körmölésnek szentelhették. Először csak értelmezni próbálták a fura krix-kraxokat. Mivel a kandzsikat kínaiul ejtették, beletellett némi időbe, mire sikerült japán hangalakot illeszteniük hozzájuk. Kidolgoztak egy rendszert, aminek az volt a lényege, hogy piros mellékjelekkel látták el a vallási, történelmi, háborús szövegeket, és a kód helyes ismeretével a klasszikus grammatika szabályai szerint lehetett felolvasni azokat - a mai japán szakosok nagy örömére. Ezeket a mellékjelezett írásokat kanbunnak, azaz kínai szövegeknek hívjuk.

 

 

A manjóganából fejlődött ki a hiragana, a kandzsik egyszerűsített formája, melyet fűírásnak is becéznek. Ha úgy tetszik, ez volt az első eredeti japán ábécé. Mivel a korabeli hölgyek nem juthattak hozzá a férfiaknak fenntartott magas oktatáshoz, kénytelenek voltak ezt az egyszerűsített írásrendszert használni. Innentől fogva a tudósok lenézték, és kerülték a használatát, így hát a női írók ABC-je lett, akiknek köszönhetően felvirágzott a japán prózairodalom. Az alábbi táblázatban láthatjuk a hiragana jeleinek kialakulását a bonyolult kandzsikból:

 

 

   A következő táblázatban pedig a katakana kialakulása követhető nyomon, ahogy azt a buzgó szerzetesek megalkották az utókor számára:

 

 

Hát, erre a hétre ennyi, ha érdekel titeket, akkor legközelebb a kínai írásjelekről és azok típusairól olvashattok, továbbá megismertetek veletek pár gyakoribb jelet, hogy véletlenül se a hűtőszekrény kandzsiját tetováltassátok a homlokotokra!

komment


süti beállítások módosítása