2009.03.30. 23:00 alva

Ártatlan dalszövegek

"Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske!

Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta!

Rajta, rajta leszakadt a pajta, benn maradt a macska."

 

 

 

Na, ez mit jelent?! Fogalmazódott meg bennem a kérdés, amikor egy ovis szájából meghallottam a dalocskát. Immár 20 éve lehet, hogy megtanultam ezt a szöveget, de most nem értem miről szól. Akkor ovisként értettem. Megyünk valami bokros-lugas helyen, mert itt a zöld ág alatt kell átbújni. Hiszen ezt is játszottuk el: két gyerek feltartotta a kezét, mi meg átbújtunk alatta sorban. Amíg feltartották a kezüket, addig nyitva volt a kapu, de mikor a dal megfelelő részére értünk ("leszakadt a pajta"), benn maradt az, aki aztán a következő játékban a fogó lett, azaz a macska. Nem is rossz értelmezés egy háromévestől. Felnőtt fejjel azért nem érem be ennyivel. Azt mondja a dal, hogy a levelecske bújjon valahova, nem pedig hogy alatta te menj át. Én lennék a levelecske, friss hajtás, zsenge gyermek? Na neeeee, túl erőltetett. Nem baj, ez amolyan költészet, lemaradnak a ragok, szóval akkor tényleg lugasról van szó. De ha lugas, akkor hogy kerül ide az aranykapu? Úgy, hogy a kerteknek van kapuja, és azért mondják, hogy aranyból van, mert ha valaki túljut a bűvös kapun, akkor jól jár. Hm. Eddig megmagyaráztuk. De az aztán már tényleg sok, hogyan kerül ide a pajta, legalább egy kastély lenne, aminek a kertjéről lett volna szó eddig, de nem. És miért szakadt le a pajta, miért maradt benn a macska? Ez csak egy gyerekdal, nincs is értelme! De mi van, ha mégis?

 

Feltételezzük, hogy az emberek, amit mondanak, azt céllal mondják. Közölni akarnak velünk valamit. Éppen ezért mindent bevetünk annak érdekében, hogy megértsük azt, amit a másik üzen. Paul Grice ezt együttműködési alapelvnek nevezte el, de mindegy is, hogyan hívjuk. A lényeg, hogy ha nem értjük az üzenetet, akkor megpróbálunk találgatni, mint ahogyan én is elkezdtem a dalszövegen gondolkozni. Az egyes szavakról asszociáltam, megpróbáltam megtalálni, hogy a tényleges tapasztalt tárgyi jelentések, mint levél, kapu, pajta, hogyan kapcsolódnak össze. Mivel nem ment, ezért még jobban elengedtem a fantáziámat, és elvont fogalmakkal próbáltam társítani a megtapasztalható világ részeit. Tehát az aranyat, mint gazdagságot, örömöt stb. próbáltam értelmezni, nem mint létező fényes anyagot. Szóval a kezdeti kudarc ösztönzött arra, hogy metaforikusan értelmezzek. A kognitív nyelvészetben erről sokan írtak már (Grady, Lakoff és Johnson), de a fő meglátásuk nem is ez, sokkal inkább, hogy a tapasztalaton alapuló jegyek kivetítése megfoghatatlan fogalmakra mindennapos. Gondoljunk csak ilyen egyszerű mondatokra: Olyan gyorsan kattog az agyam, hogy már csak minden második gondolatomat írom le. Hogyan is tudná szegény olvasó megérteni a működését? Az agy érzékszerveinkkel nehezen megközelíthető, de azzal, hogy a gép tulajdonságait kivetítettem rá, azt írtam, hogy működik meg hogy kattog, ezáltal valahogyan kifejeztem magam, és talán az olvasó is megértette mire gondolok.

 

 

 

De a dalszöveg kapcsán ez még kevés. Önmagában egy-egy szóról való asszociálgatás még nem vezet eredményre. De mi van, ha kapok egy kis segítséget. Mondjuk, ha ott lenne a szöveg írója, a nép, na jó ez nem lehetséges, de ha ott lenne, megkérdezhetném. Helló, Nép! Mégis mondd már el, hogy értetted! Jobb híján be kell érnünk más népdalok szövegeivel, hátha segítenek. Nézzük csak! A Boci, boci tarka nem jó, mert az nem is népdal, meg nem is magyar, asszem. De van egy csomó népdal amiben előfordul az a bizonyos "természeti kép", amit tanítanak az iskolában, hogy az a népdalok része. Sosem értettem mit keresnek ott. Pont olyan érzésem volt, mint a Bújj, bújj zöld ággal kapcsolatban.

 

Kék ibolya búra hajtja a fejit,

Égi harmat nem öntözi a tövit.

Száll le, harmat, kék ibolya száraz tövére!

Most akadtam egy igaz szeretőre.

 

Pontosítok, gyermekkoromban azt nem értettem, hogy a természeti képbe hogy jön mindig oda a szerető! Ma már ez nem olyan nehéz. Ha nem poénból rakták oda, akkor nyilván a kék ibolya egy lány, akit bizony egy fiúnak nem vízzel kellene megöntözni. Rendben. De a Bújj, bújj zöld ágat nem lehet szexualitásra való utalásként olvasni, hiszen mégiscsak egy gyerek dal?!

 

 

Pedig olyan egyértelmű, mi és miért és hova bújjon, és mi is maradt benn.  Csak a kontextus kell hozzá. Ha sokat erőlködik az ember, és összegyűjt mindent, ami a szöveg asszociációról eszébe jut, akkor talál egy olyan témát, amibe az összes szó valamely értelmezése beleillik. Ez a téma a kulcs, de az asszociációkból én nem jöttem rá, hogy  néhány népdalban ez a szexualitás. Túl naiv vagyok, illetve voltam, amikor megtanultam ezeket a dalokat. Akkor nem értettem, és elhitették velem, hogy ezek a szövegek csak zöld levelecskékből meg ürgékből állnak. Semmi több.

 

Ürge van a gödörbe,

nincsen aki kiöntse.

Megállj ürge jól kiöntlek,

hazaviszlek megeszlek. 

 

Eszembe se jutott ezt 6 évesen perverz módon érteni, de ha az óvónéni megtanította volna a következő négy sorát, mindjárt másképp láttam volna a helyzetet. Azért egyet s mást már akkor is tudtam az életről…

 

Ürge van a gatyába,

nincsen aki babrálja,

Szegény ürge hol lelapul, hun föláll,

míg egy tisztességes lyukra rátalál.

 

Minden népdal erről szól?! A Hej, Jancsika, Jancsika, miért nem nőttél nagyobbra című dalt már igazán nem lehet így olvasni! Vagy mégis? Mi van, ha a Jancsika nem is egy kisfiú? És a katona az állásról avagy nemállásról szól?! Hülyeség? Szerintem is. Ám ennek a népdalnak is vannak nem közismert versszakai, amit a tankönyvekből szándékosan kihagytak…

 

Hej, Dunáról fúj a szél,
szegény embert mindig ér
Dunáról fúj a szél.
Ha Dunáról nem fújna,
ilyen hideg se volna
Dunáról fúj a szél.

Hej, Dunáról fúj a szél,
feküdj mellém majd nem ér,
Dunáról fúj a szél.
Nem fekszem én kend mellé,
mer nem leszek a kendé,
dunáról fúj a szél.

Hej, Dunáról fúj a szél
feküdj mellém majd nem ér,
dunáról fúj a szél.
Nem fekszem én kend mellé,
mert túl rövid a kendé,
Dunáról fúj a szél.

Hej, Jancsika, Jancsika,
mért nem nőttél nagyobbra,
Dunáról fúj a szél.
Nőttél volna nagyobbra,
Lettél volna katona,
Dunáról fúj a szél.

 

És a Nyuszi ül a fűben is csak erről szól? Az nem lehet. Ugyanis a szépen szundikáló nyuszika egyszer csak életre kel és ugrándozik a réten, ez teljesen természetes. De mit vagy inkább kit kap el? Na, és ki az a nyuszika?

 

 

 

Persze nincs új a nap alatt. Nem én találtam ki ezt az egészet, a népdalok „szexuális” tartalmát. De hát az újszülöttnek minden vicc új. Meg aztán pár évtizedig nagy erőkkel dolgoztak azon, hogy az egyébként tabu téma ne kerüljön felszínre. Pár sor kihúzásával, dalok mellőzésével eltűntek olyan metaforáink, amelyekkel régen kifejezték magukat az emberek ebben a témában. A helyükre új kifejezések kerültek, így eredeti funkciójukat teljesen elvesztették. De azért izgalmas kaland egy-egy bebiflázott szöveg, gyerekkorban megtanult dalocska újbóli értelmezése…

Remélem felfedezéseiteket velünk is megosztjátok!

 

10 komment


süti beállítások módosítása