Nyelvesztelen

Miért is nem lehetséges a magyarban szenvedő szerkezetet képezni? Emlékszünk még rá (a szerencsésebbek nem, mert nem volt ilyen élményük), hogy az általános iskolában mit tanítottak nekünk? „A magyarban nincsen szenvedő szerkezet. Nincsen olyan, hogy A macska fel van mászva a fára.” - vagy valami hasonló „borzalmas” mondatot hallhattunk példaként. Hát, őszintén szólva, ilyet tényleg nem mondunk. De vajon nem mondunk olyat, hogy Emese ki van rúgva.; Az ajtó be van zárva.; Az üzlet nyitva van. És még sorolhatnám. Dehogynem mondunk.

Fel van mászva?

Persze a magyarban sem – ahogyan a többi passzívot képző nyelvben sem - korlátlanok e szerkezet formálásának határai. A magyar nyelvben például nem képezünk minden tárgyatlan igéből passzívot. (Ezért bántja a fülünket az ominózus A macska fel van mászva a fára. mondat és hasonlóan „borzalmas” társai.) Na és? Az angolban pedig tárgyatlan igéből egyáltalán nem szokás szenvedő szerkezetet képezni. Attól még van, és nem tagadják..

Először is vegyünk néhány példát! Íme:

Pali bezárta az ajtót. – Az ajtó be van zárva.

Valaki kinyitotta az ablakot. – Az ablak ki van nyitva.

A főnök kirúgta Mátyást. – Mátyás ki van rúgva.

A szerelő kicserélte a zárat. – A zár ki van cserélve.

Anya kiszedte a levest. – Ki van szedve a leves.

Idegennyelv-tanulásunk során megtapasztalhattuk, hogy e szerkezetet úgy képezzük, hogy a mondat tárgyát ’megtesszük’ alanynak, így az az alany helyére kerül, az addigi alany pedig el is hagyható. Az ige is változik, az indoeurópai nyelvekben általában a múlt idejű participium alakot veszi fel (ez az idegen nyelvi órákon sokszor hallható 3. alak). Így jön tehát létre a They built this house in 1925. aktív mondatból a This house was built in 1925. szenvedő/passzív mondat. Ezt a képzési attrakciót láthatjuk a fenti magyar mondatokon is. Alanyesetbe kerül az eddigi tárgy, és a magyarban is változik az igealak – itt nem múlt idejű participium lesz ugyan, de itt is kap egy toldalékot. A különbség a magyar és az általunk többnyire beszélt idegen nyelvek között, hogy a magyarban nincs feltétlenül szükség a tárgy helyváltoztatására, az akár maradhat az eredeti helyén, az ige mögött, a mondatban. (Ki van cserélve a zár.; Be van zárva az ajtó.; stb.) Ez a nyelvek különböző jellegéből adódik. A magyar morfológiailag igen gazdag nyelv (vagyis sok benne a rag) – főleg az angolhoz képest. Más módon jelöljük például, hogy melyik szó az alanya, tárgya, stb. a mondatnak, hogy melyik szónak mi a funkciója, ebből adódóan más-más ’felszereltséggel’ rendelkeznek az egyes szavak egy magyar mondatban, mint például egy angolban.

Nade menjünk csak tovább! Szerintem nagyon érdekes, hogy a magyar szenvedő szerkezetű mondatokban nem említjük, hogy ki által történt a cselekvés, nem nevezzük meg a cselekvés végrehajtóját (az ágenst). Nem mondjuk például, hogy A ház ki van adva az édesanyám által. Megelégszünk ennyivel: A ház ki van adva. Míg az angolban ez lehetséges: The house is let by my mother. (És többnyire a többi szenvedőt használó nyelvben is.) Ismét, tanulmányainkból ismerősen hangzik, hogy leginkább akkor használjuk e szerkezetet, amikor nem fontos, hogy ki a cselekvés végrehajtója, amikor azt nem kívánjuk megnevezni. A lényeg a cselekvés eredménye. Egy bizonyos állapot kifejezéseként használjuk ezt a szerkezetet. S lásd, mily következetes a magyar! Minek is tenné oda az ágenst, ha felesleges.. :)

Továbbá, a magyarban nem szoktunk minden tárgyas igéből szenvedőt képezni. A Kata már messziről látva van. kijelentés például elég furcsán hangzana egy magyar beszélő szájából. Míg az angol Kate is already observed from far. elfogadható és használatos. Csakúgy, mint a filmélményeinkből ismerősen csengő He is wanted by the police . (Nem úgy a magyar Keresve van (a rendőrség által).)

És egyébként vannak bizonyos típusú tárgyas igék, amelyekből az angol sem képez szenvedő szerkezetet. Ezek az állapotot (tehát nem cselekvést) kifejező tárgyas igék (mint pl. a have, resemble, lack, stb.). Az ilyen típusú igékből a magyar sem képez passzív mondatot. Minek is, ha már az ige egyszer állapotot fejez ki. Nem mondjuk például azt, hogy Egy fürdő volt véve (általam)., hanem mondjuk aktívban: Vettem egy fürdőt. Ahogyan az angol sem mondja, hogy A bath was had by her. Hanem inkább: She had a bath.

Elég nagy különbség viszont, hogy a mi kis nyelvünkben lehetséges tárgyatlan igéből is szenvedőt képezni. Például: Lali be van rúgva., A művésznő meg van hatódva.; stb. De azért a magyarban sem lehet mindenféle tárgyatlan igéből passzív struktúrát képezni. Tágabbak a határok viszont például a németben, ahol még ilyet is hallhatunk: Es wurde getanzt. - Táncolva volt. A magyarban ilyesmit nem sűrűn mondunk.

A lényeg tehát, hogy igen, létezik szenvedő szerkezet a magyarban, és bizony elég produktívan használjuk! A macska ugyan nincs felmászva a fára – az ki van zárva, a kisbolt viszont hattól van nyitva. Értve vagyok?