Milyen kellemes is, amikor egy hosszú nap végén felteszünk valami andalító muzsikát, és elmélázva élvezzük a zene gyönyöreit. Egy kis jazz, netán blues… klasszikusok vagy mai slágerek? Ízlésünktől függ, hangulatunkkal változik. De elgondolkodunk-e olykor azon, hogy vajon kedvenc bandánk miért éppen azt a nevet választotta magának, amit? Fontos tudnunk egy külföldi együttes nevének, számai címének magyar jelentését? Elválasztható az általuk játszott zenétől? Hasra ütéssel döntenek, balhéból, vagy a stílus határozza meg a nevet? Vajon, ha változik a stílusuk, a nevüknek is változnia kell? Ez a cikk a (méltánytalanul rétegzenének titulált) keményebb zenei vonulatokba enged bepillantást.

   A magyar együttesek nevével látszólag semmi gond. Hisz értjük őket. De ha nem ismernénk az Edda, a Bikini vagy az Omega számait, a nevükből kitalálnánk-e, milyen zenei stílusra számíthatunk? Ha külföldi volnék, én biza rá nem jönnék, hogy rockot játszanak. Inkább valami népies, pop vagy elektronikus dallamokra számítanék. A Skorpió már jelez valamit: amit hallani fogunk, az szúrni fog, veszélyes lesz. A Lordról a középkor jut eszembe, míg a Stresszről a vizsgaidőszak. Persze nem szabad elfelejteni, hogy ezek az együttesek nem mai gyerekek. Talán akkor még nem volt szükség (vagy lehetőség) merészebb nevekre.(?)

   EXIT, Kalapács, Pokolgép, Tankcsapda, Tűzmadár… itt már alakul valami - valami súlyos, valami metál: ha nem tetszik a zenénk, akkor arra van a kijárat; a kalapács, melynek ütései alatt még a vas is meghajlik; apám, a hangszereink zajos játéka az arcodba robban; a muzsika, melyben több a kraft, mint egy harckocsiban. Ha ezeket látjuk egy plakáton, már nem érhet túl nagy meglepetés. Dugig van lázadással, erődemonstrációval, erőszakkal. De ha összehasonlítjuk a külföldi együttesekkel, látni fogjuk, hogy van még mit tanulni névadás terén.

   A magyar közgyomor még nincs felkészülve az igazi, „belezős” együttesnevekre. Nyugaton viszont abszolút nem probléma, ha csecsemőcsontvázakkal vagy a pokolba ugráló emberekkel, netalán „mágneses segglyukkal” díszítik a lemezborítókat. Nahát, a németeknek is van saját Skorpiója (milyen meglepő), sőt van Helloweenjük is. Eleve elvetélt ötlet lenne idehaza Vasszűznek, netán Megahalálnak vagy Tömegmészárlásnak keresztelni bandánkat. Bár rendesen odapattintanak, ilyen nevekkel mégsem nyílna egyenes út a slágerlisták élére. Már csak azért sem, mert már lefoglalta őket az angol Iron Maiden, illetve az amerikai Megadeth és Overkill. Ha valamilyen különös véletlen folytán valaki nem ismerné eme világhírű együtteseket, nyugodtan művelődjön, hiszen mindannyian fáklyavivők saját stílusukon belül. Ám még ők is kispályások a névadás terén a Slayer, az Annihilator, a Sodom, a Mayhem illetve a Cannibal Corpse mellett.

    Az igazán szaftos nevekhez azonban észak felé kell fordulnunk. Intestinal Disgorge, Extreme Napalm Terror, Intense Agonizing, Impaled Nazarene és a japán Gore Beyond Necropsy. Nos igen. Ezeket hallva szinte már fáj a szívünk (amit az említett együttesek dalszövegeikben nem egyszer dekorporálva ábrázolnak), hogy nem nekünk jutottak eszünkbe először. Ezek a bandák nincsenek tekintettel sem vallási, sem nemzeti hovatartozásra, sem ízlésre, sem nemre, sem igenre. A karrier látszólag biztosítva van az olyan fülbemászó című örökzöldek által, mint például az A.N.U.S. (no comment), a Soldiers Of Satan vagy a Scatter The Flowers On Her Mutilated Torso - a teljesség igénye nélkül. Varázslatos, egyéni lelkülettel megáldott dalszövegeikben gyakran feltűnnek a Sátán katonái, akik egy-két szaftos bakkecske magukévá tétele után virágot hintenek jobblétre szenderült szerelmük darabjaira, akit többnyire jó messze elkerül a természetes halál.

    Ezzel persze nem bírálni akarom a magyar együttesek névadási fantáziáját, de látszik, hogy van még mit behoznunk. Hogy várom már, hogy végre kézbe vehessem a hazai Kiöklendezett belek vagy Intenzív gyötrelem legújabb lemezét! Szinte könnybe lábad a szemem arra a gondolatra, hogy egyszer végre majd a Boncoláson túli alvadt vér zenéjével vallhatok szerelmet páromnak az éteren keresztül.